Könyörgöm, ezt valaki küldje be a Subbának, nekem nincs kedvem a regisztrációval vacakolni.
Egész délután skideltem. Kezdem érezni a témát, már aszfalton is.
(M itt van mögöttem és azt mondja: "a skidelés megy, de a kutyasétáltatás, bevásárlás, virág - hihih - meglepetés nem..." --- fogalmam sincs, miről beszél.
Az idei 20/08 nem volt annyira abszurd, mint a tavalyi, lovászlányokkal és büszkeségre intő c-kategóriás asztali borral, valamint közbotrányos karaoke-val súlyosbított est, de azért megérte lejönni az elefántcsonttoronyból a nép közé.
Az egész egy kurva nagy viharral kezdődött még itthon, a D. utcát telebombázta cserepekkel a szél és még a zárt ablakon is befolyt a víz, kizártnak tűnt, hogy kimerészkedjek. Aztán elállt az eső, rámjött a mehetnék és a két csé betűs [Cs. és Csé] is telefonált, hogy találkozzunk. Meg hogy állítólag mégis lesz tűzijáték [ami primer jelentőségét tekintve harmadrangú, ám szükséges háttérmotívum, úgy is, mint apropó]. A viharnak hála a város sokkal kevésbé volt zsúfolt, mint máskor. Beszereztük a szükséges védőitalokat [másnak is feltűnt, hogy mostanában az éjjel-nappalikban NEM HŰTIK RENDESEN A SÖRT?!], aztán a Duna-korzón végigsétálva megszemléltük, hogy mit tesz az illegális perec- és cukorkaárusokkal Szent István haragja. Konkrétan eddig még nem láttam térdig érő és esőtől-sártól lucskos színes gumicukordombokat, de most igen. Az ázott perecek és szétszórt kukoricacsövek szintén remek díszletként pozicionálták be városunkat a miheztartás végett. Találtunk három padot, amit elfoglaltunk.
Volt egy doboz cigink és érdekes módon majdnem akkora tiszteletet vívtunk ki ezzel a tűzijátéknézők körében, mintha a szegedi Csillagban birtokoltunk volna hasonló helyi valutát, kétpercenként lejm, aki jött, boldogan és cigarettával távozott. Tömegrendezvény nem létezhet pesten óbégató részeg csöves nélkül, a mögöttünk álló az államalapítást éltette, de jól elküldték. Aztán megjelent egy kukázó néni, aki elkérte a sörösüvegeinket. Negyvenötezer a nyugdíja, azt mondta. Biztos élvezte amúgy a tűzijátékot, gondolom. Végül egy kopasz, nagydarab, Oakley-val és fuxokkal jól felszerelt srác kért cigit, aztán ott is maradt velünk és kiderült, hogy gyengeelméjű. Egy 8-10 éves kisgyerek szintjén, nehézkesen de lelkesen artikulálva próbálta elmagyarázni, hogy segédmunkás és most vesztett 100 ezret a kaszinóban. Eddigre mi mi már SYSTEM ERROR-ral leálltunk.
Közben vége lett a tűzijátéknak és elindultunk gyalog a West Balkánba, a látottakat kiheverni. Az áhított, testet-lelket üdítő oázis helyett viszont valami retro-party volt Illéssel, Omegával, Fenyővel meg mindazzal, amit életkorunknál fogva nagyon nehéz 10 percnél tovább elviselni...eleinte vicces volt. A VJ is nagyon rendben volt, amíg rá nem jöttünk, hogy ugyanazzal a pár kivágással dolgozik. Aztán kezdtünk rájönni a tánctér szélén kamillázva, hogy egész este EZ lesz...oké, oké. Vicces, hogy a vetítéssel meg eleve a környezettel, meg néha az effektekkel és a keveréssel valami önironikus kontextusba helyezik a zenét, de legjobb viccek is unalmasak, ha nagyon erőltetik őket. Ennyire nem kéne. Becsületünkre legyen mondva, több mint egy órán át bírtuk dumálgatva, aztán ettünk egy grill tálat [finom, drága, kevés - mit vártam?] és mindenki hazament.
De rég írtam ennyit.
Tegnap a boltból hazafelé gyakorolgattam a skidelést, alakul a dolog. Ahol poros volt az utca, egész sokat tudtam csúszni és - első alkalommal! - még sima aszfalton is ment a dolog [kis lépés nekem, ám annál nagyobb az emberiségnek].
Ennek örömére azt álmodtam, hogy egy cigánypurdé ellopja a bringámat. Szerencsére még időben észreveszem, de hiányzik a fékkar és a fél kormány. Üldözöm a gyereket, de felpattan a haverja által tekert másik bringára és eltűnnek. Kérdezgetem az embereket, nem látták-e őket, de senki nem látott semmit. Még egy házibuli-szerűségre is benézek hogy hátha, de ott vissza se köszönnek nekem. Aztán valahogy megint jó a fixi, Karlsruhe gyalogol mellettem és tanácsokat ad a skideléshez, miközben egy mikulássapkát próbál felvenni a megfelelő módon.
Én vagyok túlérzékeny, vagy tényleg *szétreszeli* az idegeimet ez a napok óta tartó repgyakorlat a fejünk felett? With all due respect meg minden, de kezdek arra hajlani, hogy kicsit túllőtt a célon, aki ezt engedélyezte. Gondolom a Gyurcsány, az Orbán, a nácik vagy a kommunisták tehetnek róla. Vagy a szcientológusok. A zsidókat már nem is említve.
Esetleg írhatnék a Metro levelezési rovatába egy felháborodott levelet. Hogy ezek a mai fiatalok már a levegőben is.
De persze leginkább az van, hogy momentán nem jut eszembe semmi jobb. Tegnap este óta kiolvastam Robert Capa könyvét [Kissé elmosódva], csodálatos az elbeszélőnek ez a könnyed felelőtlensége; Graves első világháborús visszaemlékezéseit mondjuk pont emiatt utáltam. De míg Graves szerintem jellegtelen és elveszik a magánéleti részletekben, Capa született mesélő és remekül el[ő]adja magát. A képek készítéséről épp csak mellékesen ír: odamentem, mindent lefényképeztem, ennyi. Az utolsó oldal utáni első gondolatom az volt, hogy meginnék vele egy whiskey-t valami párizsi lebujban.
Előtte a Temesivel is végeztem [A szív böjtje]. Most temesiszünet. A könyve negyedét azok a levelek teszik ki, amiket a Por megírása alatt / után kapott mindenféle irodalmároktól. Csak becsületből olvastam végig ezt a részt, a modoroskodó, vért izzadó szójátékokkal teli, [ál]értelmiségieskedő levélírást büntetni kéne.
Úgy utálom, amikor nagy csomóan extatikusan rajonganak valamiért, ami nekem nem tetszik. Akkor így izé...kívülállónak érzem magam. Beavatatlannak. Faragatlannak. Most a Nine Inch Nails-ről jutott ez eszembe. Úgy vettem észre, minden bloggernek spontán orgazmusa volt a koncerttől, úgyhogy megnéztem, mit is zenélnek...hát...ezen a körön tényleg kívülrekedtem. Azt hittem, ez a műanyag, ki-be kapcsolható, hordozható és formatervezett depresszióimitáció a kamaszkor végével elmúlik. És mintha a Radioheaddel is ugyanez lenne a bajom. De a NIN legalább írt egy kurva jó Johnny Cash-számot.
Hogy lehet valaki hollywodi forgatókönyvíró? Most pont ott tartok, hogy valami ilyesmi akarok lenni. Rájöttem, hogy itthon a gép előtt ülni, későn kelni, későn feküdni, meg az egész...sokkal inkább nekem való életforma, mint az irodai. A filmeket szeretem, ezzel sincs gond. Viszont mindenképp hollywood a cél, ott nem nagyon kell eredetinek lenni, csak technikásnak, és gondolom elég jól is fizet.
Mondjuk ötletem...az még nincs. Esetleg írhatnék forgatókönyvet egy srácról, aki forgatókönyvíró akar lenni. Vagy egy bloggerekből alakult önkéntes légvédelmi alakulatról [igen, a rohadt gépek megint itt köröznek].
Láttam már pár rossz filmet életemben, de az Élőholtak visszatérnek 4. része mindennél, mindennél szarabb. Viszont a B-movie/nap arányom egész jó. Kellett már egy ilyen hétvége.
Két napja folyamatosan a fejünk felett kerreg valami játékrepülőgép, gondolom aug. 20-ra gyakorol. Eleinte poén volt, de lassan ott tartok, hogy keresek az ebay-en egy jutányos áru légvédelmi ágyút...
Capa: Trey is dead. There are only four crew members; Cassie, Mace, Corazon and me.
Icarus: Negative. Five crew members.
Capa: Icarus... who is the fifth crew member?
Icarus: Unknown.
A Sunshine egyszerűen óriási. Bánom, hogy nem láttam szélesvásznon. A vége felé kicsit aggódtam, hogy átmegy holmi slasher-be, de Danny Boyle még épp időben fogja vissza magát.A képi világa szinte hipnotikus, a klipszerű effektek nem járnak együtt őrült kézikamerázással, így az egész egyfajta látomásszerű hangulatot sugároz...ami talán a legerősebb az egészben, az a film misztikuma. Persze fény derül mindenre, nem igazán maradnak elvarratlan vagy elfelejtett szálak, de a kezdeti rejtélyek kiderülése itt - és ebben óriási ez a film - nem jár együtt az azonnali kiábrándulással. Marad valami feltöretlen, meg nem mutatott, épp csak sejtetett magja a sztorinak.
Igen erősen ajánlott darab, nálam azonnal megy a gyűjteménybe.
Szabi, sokáig. Sörözgetek, 80-as évekbeli trash horrorokat nézek, és mindezzel még elégedett is vagyok.
Kérdés: adott egy .avi (divx) film, hozzá ugyanolyan néven ugyanott elmentve felirat (srt és sub is, a teljesség kedvéért) és mind a Media Player Classic, mind a Windows Media Player *baszik* látni a feliratot. Miért? Hogy lehetne ezen javítani? Thx.
"Ezek ilyen fura férfias húzások, ez az élőholtas dolog is ilyen. Nagyon nehéz megérteni egy nőnek."
/Tyttö/
SPD-n gondolkodom....elég egy túl merev cipő ahhoz, hogy ne tudjak belelépi a klipszbe. Full balesetveszély a belvárosi forgalomban kapkodni a lábamat, lefelé koncentrálva.
Ki kellett pengetnem 60 rugót a jedi továbbképzésre, hogy rohadnának meg a zsírfejű ügyv...jedi mesterek, akik lehúzzák a padawanokat. Úgyhogy a hónap hátralevő része lehetőleg low budget, mindenesetre a telefonvásárlás elhalasztva. Ha rajtam múlna, egy tollvonással megszüntetném az ügyvédi kamarát úgy, ahogy van, persze nem csak a lehúzás miatt.
Este megnéztük a Leaving Las Vegas-t. Ami tetszett benne, az a történet keresetlen egyszerűsége: nincs háttér [Cage előző életéről szinte semmi nem derül ki], nincsenek mellékszálak [hacsak nem a lett strici, de annak sincs értelme], csak ivás, gödör, halál. Korrekt munka. A drámaisága mindemellett annyira nem fogott meg.
Ma meg a reggeli kávé mellé egy adag veszekedés az eb miatt, vagy legalábbis kapcsán. Lehet, hogy alkalmatlan vagyok az érdemi kooperációra a hétköznapi teendőket illetően.
Semmitmondó vagyok az utóbbi időben, ezt be kell látni. Bulvárosodom. Egy kis színes innen, egy kicsi onnan. Goa-fesztivál meg csúszkálás a biciklin. Na persze. Tavaly bezzeg kifacsartam magam, mint a citromot...és persze rossz volt. Bár utólag belegondolva nem is annyira a primér kiváltó okok miatt, hanem - momentán nem tudom önirónia és némi távolságtartás nélkül szemlélni a teátrális szenvedéshez / szenvelgéshez való tehetségem - a minden fronton egész hihetően előadott operettek okán. Fura volt tegnap, jó ideje először felmenni Cs.-hez, azaz magamhoz, a "régi" lakásba...mintha az ember mindig csak utólag látná a dolgokban rejlő lehetőségeket. Legalábbis nekem az ilyesmi általában a lépcsőházban jut már csak eszembe, kifelé tartva egy-egy életszakaszból. Mindegy, ez be van kalkulálva mindenbe, amit teszek.
Ami mostanában van, az pedig magánügy; a blogon való direkt vagy indirekt üzengetés rég nem a műfajom. Nyilván lassanként megérnek a tanulságok és valamikor összeáll a kép és végül írásra, megbeszélésre ott lesz mindaz, amit leszűrtem....de ennek még nincs itt az ideje.
A közöségi tudás bödönéből merítenék immár sokadszorra, ha szabad. Két kínzó kérdés:
1. Az evidens, hogy a Sziget után Sz. karszalagot hordani vérciki. Vajon ozorás szalagot (nem papír, ilyen szövet, kék-piros, feliratos) ciki hordani? És ha nem, akkor mennyi ideig nem? Mikortól igen?
2. Egy fitnesszfasiszta fitneszguru szerint úgy lehet hízni, hogy egy hétig nem/alig eszel, mire lelassul az anyagcseréd és ha utána zabálni kezdesz, garantált a hízás. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?
Előre is köszönettel.
"A mostani szigeten félholtra vertek két fiút. Erről inkalosok csak azt mondták, hogy sok, az éjszakai életből ismert figura tűnik fel a Szigeten minden évben. Idén leginkább a Party aréna környékén rajzanak a legsötétebb, balhés alakok."
Ezért nem értem a kint az álmaikat meg a tíz-iksz évvel ezelőtti szigeT kergető,aztán meg fanyalgó közelharmincasokat. Jó reggelt.
Tegnap voltam bioboltban M kérésére...mindig is gyanús volt ez a magokat zabáló, üdvözülten mosolygó banda. Kértem fogkrémet, mutatta a csaj, hogy ott vannak. Elvettem egyet, fizettem [mást is vettem], ma reggel derült ki otthon, hogy 1300 forintot fizettem egy tubus ki-bebaszott bio-ezo-öko fogkrémért. Az egy dolog, hogy hülye vagyok, mert valóban, aki ennyire benézi, meg is érdemli. De hogy ez is egy kapitalista, szemét lehúzó banda a zöldség képmutató álarca alatt, az is biztos.
Tegnap először sikerült skidelnem, mióta megvan a cirkuszi biciklim. Persze nem úgy, mint a videón és fogorvoshoz menet. Van az a rész Angyalföld és Zugló közt, ahol rengeteg vasúti sorompó van, amik mindig zárva vannak. Ott van egy murvás üres terület. A murvának köszönhetően sikerült megállítanom a hátsó kereket és csúszkáltam egyet-kettőt...poén volt. Aztán hagytam, mert várt a doki.
Az a projekt, hogy kell keresnem ilyen csúszós felületű helyeket és ott szórakozni ezzel. Hogy aszfalton hogyan lehet megcsinálni a trükköt, az még beyond me [elméletileg tudom, de gyakorlatilag nem áll meg a kerék].
Ezt* naponta legalább hatszor meghallgatom, goa és diszkó és zúzda. A klip nem tetszik, de nem nézni kell.
*: Infected Mushroom: Becoming Insane
